Futás
A futás története - a kőkortól napjainkig
A futás az egyik legősibb mozgásformánk, mely régen a zsákmányszerzést vagy a veszély elől való menekülést szolgálta. Napjnaikban azonban egészen más funkciót tölt be, így megnéztük, hogyan változott.
Még nem regisztráltál a 2026-os Wings for Life World Run-ra? ITT megteheted.
A futás az ember egyik legősibb, velünk született mozgásformája. Őseink számára létkérdés volt: vadászat közben, élelemgyűjtéskor vagy épp a veszély elől menekülve támaszkodtak rá. Ma már egészen más okokból húzunk futócipőt – az egészség megőrzéséért, a mentális feltöltődésért vagy a versenyzés izgalmáért –, de a mozgás iránti ösztön ugyanaz maradt, mint évezredekkel ezelőtt.
A következőkben bemutatjuk a futás történetét és fejlődését, illetve funkcióját a különböző korokban.
Még több futás:
01
Futás a kőkorszakban - a vadászat eszköze
A futás története szinte egyidős az emberiséggel. Őseink számára azonban ez nem sport vagy kikapcsolódás volt, hanem a túlélés egyik legfontosabb eszköze: futva vadásztak, menekültek és gyűjtögettek. Ennek legkorábbi nyomait már a kőkorszakból származó barlangrajzok is őrzik, amelyek mozgásban lévő, vadászó embereket ábrázolnak.
Érdekesség, hogy a kutatók szerint a mai futócipők elődjei is ekkoriban jelentek meg. A Kalahári-sivatag bushmanjai például olyan egyszerű lábbeliket használtak, amelyek tüskékkel segítették a gyorsabb és stabilabb haladást a homokos talajon. Ezt támasztják alá a bastból készült szandálok és a csőr alakú tüskékkel ellátott bőrlábbelik leletei is – bizonyítva, hogy a futás technikája és eszközei már évezredekkel ezelőtt fejlődésnek indultak.
02
Gyaloglás az ókorban - az uralkodók multitoolja
Az elkövetkező mintegy kétezer év során a futás fokozatosan túllépett az élelemszerzés szerepén, és az ókori civilizációk egyik sokoldalú eszközévé vált. Az egyiptomi fáraók futókat és földmérőket alkalmaztak birodalmuk határainak ellenőrzésére. Nagy Sándor hadjáratai során lépésszámlálókkal térképeztette fel az elfoglalt területeket, míg a görögök hivatásos futókat bíztak meg az üzenetek kézbesítésével, ezzel gyakorlatilag megteremtve az első futárszolgálatokat.
A korszak legismertebb futója Pheidippidész – más néven Diomedón – volt. A legenda szerint Kr. e. 490-ben körülbelül 40 kilométert futott Marathónból Athénba, hogy hírül vigye a perzsák felett aratott meglepő győzelmet. A beszámolók szerint a célba érkezés után a kimerültségtől összeesett és életét vesztette. Ez a történet szolgált alapul a ma ismert, 42 195 méteres maratoni táv kialakulásához.
Christian Schiester a perzselő egyiptomi sivatagban fut
© Harald Tauderer/Red Bull Content Pool
A futás nemcsak a hírvivők, hanem a sport világában is egyre fontosabb szerepet kapott. Az első ismert atlétikai versenyeket az ókori Görögországban rendezték, kezdetben katonai felkészítésként, később pedig az olimpiai játékok részeként. Három fő futószám létezett: a stadionfutás mintegy 190 méteren, a hosszabb terepfutás körülbelül 1500 méteren, valamint a fegyveres futás, amelyet teljes páncélzatban, nagyjából 2000 méteren teljesítettek.
03
Futás a középkorban - az Isten szerelmére!
A középkorban sem tűnt el a futás: zarándokutakon, keresztes hadjáratok idején és a futárok szempontjából továbbra is fontos szerepet játszott. Ugyanakkor a 6. és a 15. század között jelentősen csökkent a presztízse. Ennek fő oka az volt, hogy az egyház és a keresztény gondolkodás elutasította a testi tevékenységet mint öncélú elfoglaltságot, így a sportversenyeket és az atlétikai megmérettetéseket is háttérbe szorította.
04
Futás a modern korban - gyalogosan a világ körül
A 16. század végétől a futás lassan újra reneszánszát élte. A modern futás bölcsőjének Angliát tekintik, ahol a 17. századtól kezdve egyre nagyobb népszerűségnek örvendtek az úgynevezett hatnapos futások. Ezeken a versenyeken hat egymást követő napon lehetett futni, a hetediket – vasárnapot – kötelező pihenőnapként tartották számon. Kezdetben elsősorban a nemesség körében váltak divatossá, később azonban szélesebb rétegeket is megszólítottak.
Ezzel párhuzamosan kialakult a "gyalogos futás” mozgalma is, amely tudatos ellenreakció volt az arisztokrácia közlekedési eszközeire – a lovaskocsikra, lovakra és később a kerékpárra. Ennek követői elvből kizárólag a saját lábukra hagyatkoztak, a futást és gyaloglást életformává emelve.
A 18. századtól a hosszútávfutás különösen népszerűvé vált. Számos verseny már pénzdíjas volt, és a futók teljesítményére rendszeresen fogadásokat kötöttek, ami tovább növelte a sportág presztízsét. Az időszak egyik legismertebb alakja a német Fritz Käpernick volt, aki 1881-ben megnyerte a Berlin és Bécs közötti, rendkívüli kihívást jelentő 600 kilométeres futást. A távot mindössze három nap és húsz óra alatt teljesítette, ami korának egyik legnagyobb sportteljesítményének számított.
05
1896: Spyridon Louis a modern korba emeli a futást
A futás igazi aranykora 1896-ban kezdődött, a modern olimpiai játékok megszületésével. Ettől kezdve a futóversenyek nemzetközi szinten is kiemelt szerepet kaptak, és fokozatosan kialakultak - a robbanékony 100 méteres sprinttől egészen a maratonig - azok a távok, amelyeket ma is ismerünk és futunk. Utóbbi hossza kezdetben még nem volt egységes: először 38 kilométert jelentett, majd 1900-tól 40,2 kilométerre nőtt, végül 1908-ban nyerte el ma is érvényes, pontosan 42,195 kilométeres távját. A legenda szerint erre azért került sor, mert az angol királyi család a palota ablakából szerette volna látni a rajtot.
A modern kori maraton első olimpiai bajnoka a görög Szpiridon Louis volt, aki pásztorként és katonaként élte mindennapjait. Az 1896-os athéni olimpián, április 10-én 2 óra 58 perc 50 másodperc alatt teljesítette a 42 kilométeres távot, és ezzel örökre beírta magát a sporttörténelembe.
06
Futás ma: Prefontaine-től Kipchoge-ig
Ahogy az egyéni futóversenyek egyre nagyobb figyelmet kaptak, és a sportág fokozatosan specializálódott, előtérbe kerültek azok a kiemelkedő futók is, akik nemcsak eredményeikkel, hanem személyiségükkel is formálták a futás kultúráját. Az első igazi futósztárok egyike az amerikai hosszútávfutó, Steve Prefontaine volt, aki az 1970-es években vált legendává.
"Amikor Steve Prefontaine-re gondolok, egy olyan srác jut eszembe, aki egyszerűen csak futott – úgy, ahogy neki jól esett” – meséli Flo Neuschwander ultrafutó, aki számára Prefontaine volt az első igazi példakép. "Mindig teljes gőzzel, teljes szívvel ment. Ez elképesztően inspiráló volt. Igazi úttörő volt és nemcsak a futásban.” Prefontaine pályafutása tragikusan rövidre zárult: 1975-ben, mindössze 24 évesen autóbalesetben vesztette életét.
Prefontaine és edzője, Bill Bowerman kulcsszerepet játszottak abban, hogy a futás kilépjen az atlétikai stadionok világából, és az utcákon is otthonra találjon. Bowerman egy új-zélandi útja során ismerkedett meg Arthur Lydiard szemléletével, aki 1962-ben megnyitotta a világ első futóklubját. Az Egyesült Államokba visszatérve Bowerman szenvedélyesen népszerűsítette a futást, megalapította a Nike márkát, és megalkotta az első modern futócipőket, amelyek már nem csak az elit sportolóknak szóltak.
Az olyan ikonoknak köszönhetően, mint Prefontaine, a futás az 1970-es és 80-as években valódi tömegmozgalommá vált. Már nem csupán ambiciózus atléták húztak futócipőt: Németországban és világszerte egyre többen fedezték fel a futás szabadságát.
Florian Neuschwander a Wings for Life World Runon München mellett
© Marcel Lämmerhirt dla Wings for Life World Run
A 90-es évek elején a legnagyobb példaképem Haile Gebrselassie volt.
"Minél több világbajnokságot és olimpiát néztem, annál több példaképet találtam” – emlékszik vissza Neuschwander, aki a kilencvenes évek elején új bálványa lett: Haile Gebrselassie. "Ő volt az első igazi hosszútávfutó-szupersztár. Az első, aki 2:04 óra alatt futotta le a maratont – ráadásul mai szemmel szinte kezdetleges cipőkben.”
A futás a 2020-as évekre hatalmas átalakuláson ment keresztül: sokkal változatosabbá és professzionálisabbá vált. Az olimpiai számok mellett ma már szinte minden városban találni amatőröknek szóló versenyeket, maratonokat, terepfutó- és akadályfutó-versenyeket, valamint jótékonysági eseményeket. A futás mára valódi globális jelenség lett – ennek egyik legjobb példája a világszerte megrendezett Wings for Life World Run.
"Egészen döbbenetes, mennyit emelkedett a színvonal az elmúlt években” – mondja nevetve Flo Neuschwander. "Egyszer 66 perc alatt futottam le a félmaratont, és ezzel Németországban második lettem. Ma ezt sokan edzésből lefutják. Ma már az ambiciózus amatőrök is a norvég modell szerint edzenek, dupla küszöbértékes edzéseket végeznek, laktátot mérnek, szénhidrátraktározó tapaszokat használnak, és szénszálas cipőkben futnak. A felkészülésben szinte semmit sem bíznak a véletlenre, különösen az élsportban” – magyarázza Neuschwander.
Flo Neuschwander
© Phil Pham/Red Bull Content Pool
Haile volt az első Kipchoge.
A fejlődést jól mutatják az elképesztő eredmények is. A kenyai Eliud Kipchoge 2022 szeptemberében 2:01:09 órás világrekordot futott a Berlin Maratonon, míg 2019-ben – egy speciálisan szervezett bécsi eseményen – elsőként teljesítette a maratont két órán belül. "Ami ma történik, az számomra nem annyira meghatározó, mint a korábbi generációk. Természetesen lenyűgöző, amit Kipchoge elért, vagy amit a tragikusan fiatalon elhunyt Kelvin Kiptum mutatott, de számomra kevesen voltak olyan meghatározó alakok, mint Haile Gebrselassie annak idején” – mondja Neuschwander.
Összességében a futás története jól példázza, mire képes az emberi test, és mennyire eltökéltek a sportolók abban, hogy folyamatosan feszegessék a határaikat. Az olyan ikonikus futók, mint Steve Prefontaine, Haile Gebrselassie, Kelvin Kiptum vagy Eliud Kipchoge, eredményeikkel hozzájárultak ahhoz, hogy a futás mára egy mindenki számára inspiráló, világszerte népszerű sportággá váljon.
