Falmászás
Domen Skofic 2500 méter magasban mászott egy vitorlázórepülő szárnyai alatt
A szlovén hegymászó egy gravitációt meghazudtoló kihívással nézett szembe, amikor mászópályának használta egy 100 km/h-s sebességgel haladó vitorlázórepülő szárnyát.
Domen Skofic új fejezetet írt a mászás történetében: a szlovén egy 2500 méter magasan haladó vitorlázórepülő szárnyai alatt kialakított mászópályán kapaszkodott fel a gépre 100 km/h-s ellenszélben.
Íme a hajmeresztő mutatvány:
Domen Skofic a felhők fölött, a lehetetlen határán vállalt olyan kihívást, amilyet korábban még senki: egy repülőgép szárnyai alatt lebegve mászott végig egy kialakított mászópályán. A szlovénnak azonban nem a gravitáció volt az egyedüli ellenfele – a szél, a fagy és a sebesség is próbára tette. A szlovén mászóbajnok a stájerországi Aigen egén teljesítette a világ első repülőgépszárnyon kijelölt mászóútját, az osztrák Red Bull Blanix csapat vitorlázógépén, amivel új dimenziót nyitott a hegymászás világában.
Domen Skofic profi hegymászó
© Mirja Geh/Red Bull Content Pool
Hihetetlen érzés volt, sokkal nehezebb, mint képzeltem.
01
A világ legveszélyesebb mászóútvonalának megalkotása
Még soha nem volt ilyen mászópálya
© Mirja Geh/Red Bull Content Pool
Ami korábban lehetetlennek tűnt, az precizitással, bátorsággal és hónapokon át tartó felkészüléssel valóra vált. A Red Bull Blanix csapat egy Blanik vitorlázógépet alakított át egy repülő háromdimenziós mászófallá. Amikor a kétüléses gép elérte az ideális magasságot, Skofic ejtőernyővel a hátán kimászott a kabinból, és felkészült arra, hogy megkezdje rendkívüli, a siklórepülő alján felfelé vezető mászását.
02
Egy 8a nehézségű pálya megmászása 2500 méter magasban, 100 km/h-s ellenszélben
Egy 8a nehézségű útvonal megmászása 2500 méteren, 100 km/órás ellenszélben – ez volt Domen Skofic küldetése. Az útvonal egy nyolcas alakban kanyargott végig a gép mindkét szárnyán: a szlovén mászó a bal szárny tövénél kezdte a repülést, majd a szárny alján haladt kifelé. Ahogy egyre feljebb jutott, a pilóta számára egyre nehezebb lett kordában tartani a gépet. Skofic ezután átküzdötte magát a törzs alá, átmászott a jobb szárnyra, és elérte annak középső pontját, mielőtt látványos mozdulattal a felső oldalra húzódott.
Mindeközben a repülő 80–100 km/órás sebességgel szelte a levegőt, és ugyanolyan erejű széláramlatok ostromolták a mászót. Míg egy sziklafalon "csak” a gravitációval kell megküzdeni, itt a szél minden irányból támadta, így Skoficnak folyamatosan egyensúlyoznia kellett a légáramlat és a nehézségi erő között.
Ami a levegőből légi csodának tűnt, az valójában a mászó, a pilóta és a gép közötti tökéletes összhang eredménye volt. Skofic – aki nemrég egy 9b+ nehézségű útvonalat is meghódított – hónapokig készült erre a küldetésre. A repülést kilenc fedélzeti kamera rögzítette, hogy minden mozdulatát és a mögötte rejlő innovációt dokumentálja. A projekt megmutatta, hogy az emberi ambíció és a technikai precizitás ötvözete miként képes a mászást egy teljesen új dimenzióba emelni.
Ami lehetetlennek tűnt, az a hónapokig tartó felkészüléssel valósággá vált
© Mirja Geh/Red Bull Content Pool
2500 méteren a hőmérséklet 4°C körül volt, amit nagyjából -5°C-nak érzett
© Mirja Geh/Red Bull Content Pool
A pilótának és a hegymászónak tökéletes harmóniában kellett dolgoznia
© Mirja Geh/Red Bull Content Pool
Minden egyes mozdulat hatással volt a repülőgép aerodinamikájára
© Mirja Geh / Red Bull Content Pool
A repülőgép törzse alatti átkelés különösen trükkös volt
© Mirja Geh/Red Bull Content Pool
"A hegymászás a zuhanásról szól" - vallja Skofic.
© Mirja Geh/Red Bull Content Pool
Küldetés teljesítve
© Mirja Geh/Red Bull Content Pool
A főszereplők boldogan konstatálták a sikert
© Mirja Geh/Red Bull Content Pool
03
Dacolva a hideggel és a gravitációval
A 2500 méteres magasság nemcsak a látvány, hanem a kihívás miatt is lélegzetelállító volt: a jeges szél -10 °C-ra hűtötte a levegőt, minden mozdulatot precíziós pontossággal kellett végrehajtani. A speciálisan kialakított, egyenként 1,2 tonna teherbírású rögzítési pontok ellenére a szélsőséges körülmények semmilyen hibát nem engedtek meg. A pilótával folytatott kommunikáció kizárólag headseten keresztül zajlott, ahol a másodpercre pontos időzítés és a kölcsönös bizalom volt az egyetlen biztosíték a sikerre.
Skofic számára az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy megőrizze az ujjai érzékenységét a dermesztő hidegben, miközben összhangban maradt a változó G-erőkkel. Minden mozdulatot a repülés semleges fázisában kellett megtennie, miközben az ejtőernyő súlya és a centrifugális terhelés folyamatosan próbára tette az erejét és koncentrációját.
Egy percnyi mászás után Skofic elérte az útvonal végét, majd 1500 méteres magasságban elrugaszkodott a szárnytól. A levegőben egy hátraszaltóval zárta a teljesítményt, amely tökéletesen szimbolizálta mindazt, amit ez a projekt képvisel: bátorságot, ügyességet és az emberi határok folyamatos feszegetését.
04
A nagy magasságban való mászás sokkal nehezebb volt, mint azt Skofic elképzelte
Skofic számára a projekt jóval több volt, mint egy puszta kihívás: ez volt a hegymászás, a repülés és az elemekkel való szembeszállás szenvedélyeinek tökéletes metszéspontja.
"Hihetetlen érzés volt, sokkal nehezebb, mint gondoltam. Azt hittem, készen állok, de nem voltam. Egy ponton már abban is kételkedtem, hogy végig tudom-e csinálni. Végül szerencsém volt, ha az útvonal egy kicsivel is nehezebb lett volna, nem biztos, hogy meg tudom csinálni. Nincsenek szavak, amikkel leírhatnám ezt az élményt. Ilyet még soha nem éltem át” – mesélte.
Nagy bátorságra és tökéletes időzítésre volt szükség
© Mirja Geh/Red Bull Content Pool
A tökéletes ugrás a következő fogásra 2500 m körül
© Mirja Geh/Red Bull Content Pool
Skofic már 15 évesen beírta nevét a hegymászás történetébe: egy 9a nehézségű útvonal teljesítésével a világ legfiatalabbjai közé került, akik valaha ezt véghez vitték. Pályafutása csúcspontját 2016-ban érte el, amikor megnyerte a Lead Climbing Világkupát.
"A Plane Climb projektben az ejtőernyőzés volt a legnagyobb motiváció” – magyarázta. "Amióta az első videókat láttam, ki akartam próbálni, de túl drága és időigényes volt, így maradt a mászás. De az álom mindig ott motoszkált bennem. A mászás a zuhanásról szól, a levegőről alattad. Sokszor álltam már szikla szélén azzal az érzéssel, hogy le akarok ugrani. Az ejtőernyőzés tökéletes kiegészítésnek tűnt. Amikor végre eljött a lehetőség, azonnal beleszerettem. Egy álom vált valóra.”
A szlovén hadsereg sportcsapatának tagjaként Skofic katonai ejtőernyőzésben is kiképezte magát, ami biztos alapot adott ahhoz, hogy a Plane Climb során technikai tudását és mentális erejét is a végsőkig próbára tegye a felhők felett.
A Red Bull Blanix pilótája Ewald Roithner és Domen Skofic
© Mirja Geh/Red Bull Content Pool
05
Hogyan voltak a kapaszkodók a géphez rögzítve?
Az aerodinamikus mászótartókat kifejezetten erre a projektre tervezte és építette egy szlovén cég, amelyet Skofic édesapja, Pavel alapított, aki a fejlesztésben is kulcsszerepet játszott. A carving síléc társfeltalálójaként Pavel mérnöki szakértelmét most egészen más közegben kamatoztatta: a vitorlázórepülőgép szerkezetéhez illeszkedő, biztonságos és stabil kapaszkodók megalkotásában.
"Már az elején tudtuk, hogy hatalmas kihívás vár ránk. Szerencsére édesapám gépészmérnök, és ő találta ki, hogyan rögzítsük a tartókat. Az alumínium puha és rugalmas anyag, ezért meg kellett találnunk a gép legerősebb szerkezeti pontjait. Az útvonalat maga a repülő diktálta, a tartókat pedig csak ott helyeztük el, ahol a váz a legstabilabb volt, és a formájukat is úgy alakítottuk, hogy illeszkedjenek az áramlathoz. Mindennek tökéletesen össze kellett állnia, nem akartam egyetlen olyan kapaszkodót sem, amely elmozdulhat” – magyarázta Skofic.
A kapaszkodókat úgy tervezték, hogy egyenként akár 1,2 tonna erőhatásnak is ellenálljanak, így a legmodernebb mérnöki precizitás lehetővé tette, hogy a világon először megvalósuljon egy ilyen projekt.