Labdarúgás
Ezért imádtuk annyira a 2021-es Európa-bajnokságot!
Óriási meccsek voltak, parádéztak az RB Leipzig játékosai és meglepetésből is akadt bőven.
1. MERT MI RENDEZTÜK – RÉSZBEN
Ez volt az első olyan torna, amit nem egy, kettő vagy három országban, hanem a teljes kontinensen rendeztek. Azt, hogy ez a lebonyolítás bevált-e, nem tisztünk eldönteni (a hírek szerint egy darabig nem rendezik meg újra hasonlóképpen), ugyanakkor nekünk csak kedves lehet a szívünknek, hiszen ennek köszönhetően történhetett meg, hogy Budapest is Eb-meccset rendezhetett, rögtön 4-et. És ezt megírni sem lehetett volna jobban: miután kiderült, hogy Puskás Aréna helyszín lesz, az is eldőlt, hogy a világbajnok Franciaország és az akkori címvédő Portugália is biztosan pályára lép itt kétszer, egyszer egymás ellen. Aztán Szoboszlai Dominik elintézte, hogy a mieink is ott lehessenek ebben a csoportban, ahol nem sok jót jósoltak nekünk, ehhez képest Németország ellen egy ki-ki meccset játszottunk a továbbjutásért. A müncheni 2–2-őt biztosan soha nem feledjük, ahogy a franciák elleni telt házas pontszerzést sem.
2. MERT ÓRIÁSI MECCSEK VOLTAK
Már a csoportkörben is akadtak sokáig emlékezetes találkozók (a holland–ukrán 3–2, az ukrán–észak-macedón 2–1, a német–portugál 4–2, a dán–orosz 4–1 vagy a svéd–lengyel 3–2), de aztán a kieséses szakaszban jött az igazi harakiri. A spanyolok például 3–1-es előnyüket elherdálva csak hosszabbításban tudtak nyerni 5–3-ra Horvátország ellen, míg a svájciak szintén 3–1-es hátrányból felállva jutottak tovább szétlövés után Franciaország ellen. A svéd–ukrán a 121. percben dőlt el Ukrajna javára – és ezek még csak a nyolcaddöntők voltak. A 8 között Olaszország óriási meccsen verte 2–1-re Belgiumot, a spanyolok pedig csak a ráadásban tudták legyűrni Svájcot. Az utolsó három meccsen egyaránt szükség volt a ráadásra, az olaszok végül a spanyolok elleni elődöntőben és az angolok elleni fináléban is a tizenegyespárbaj végén diadalmaskodtak. Elképesztő izgalmak voltak, sokat öregedtünk.
3. MERT NAGYOT MENTEK AZ RB LEIPZIG JÁTÉKOSAI
Főleg Emil Forsberg, Yussuf Poulsen és Dani Olmo. Előbbi a svédekkel a 16 között búcsúzott (azzal a bizonyos 121. percben kapott góllal), de addig szerzett a tornán 4 gólt, így harmadik lett a góllövőlistán. Dánia Poulsennel egészen az elődöntőig elmenetelt (pedig 2 vereséggel kezdte a tornát), ahol hosszabbításra tudta kényszeríteni Angliát, és csak egy igen véleményes büntető miatt nem jutottak el a tizipárbajig. Dani Olmo a spanyolokkal szintén karnyújtásnyira volt a döntőtől, hiszen Olaszországtól a szétlövés során szenvedtek vereséget. Olmo az ibériaiak egyik legjobbja volt a tornán, három gólpasszt is kiosztott. És akkor még nem is említettük Gulácsi Pétert, aki parádésan védett a csoportkörben a magyar válogatottban.
4. MERT IMÁDJUK A MEGLEPETÉSEKET
Amikből akadt bőven, még ha nem is a két döntős csapat – erre mindjárt visszatérünk. De ott volt például a magyar válogatott pontszerzése a franciák és a németek ellen a halálcsoportban vagy Dánia feltámadása és továbbjutása két vereség után – ez korábban még egyetlen csapatnak sem sikerült. Svájctól óriási bravúr volt a franciák kiejtése, ahogy a csehek is komoly tettet hajtottak végre azzal, hogy a hollandokat búcsúztatták Budapesten a 16 között, ráadásul ki számított arra, hogy csatáruk, Patrik Schick Cristiano Ronaldóval holtversenyben a legtöbb gólt rúgja az Eb-n (5-öt)?
5. MERT A KÉT LEGJOBB JÁTSZOTTA A DÖNTŐT
A meglepetéseket tényleg imádjuk, de az sem baj, ha tényleg a legjobb csapatok játsszák a finálét. Márpedig most ez összejött, hiszen a kontinens két legjobb formában lévő gárdája mérte össze erejét. Anglia 12 meccs óta volt veretlen, míg Olaszország 33! Egyébként mindkét sorozat nőtt eggyel-eggyel a találkozó után, hiszen a vége döntetlen lett, csak a 11-eseken múlt az aranyérem.