Az RB20-at üldözi a világ leggyorsabb kamerás drónja
Ez megváltoztathatja azt, ahogy az emberek a Forma-1-et nézik.
Egy ideje már titokban dolgozol ezen a projekten. Hogyan jött?
Körülbelül egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor a Red Bull megkeresett azzal, hogy "Figyelj, Shaggy, van egy ilyen ötletünk..." Már egy ideje gondolkodtak rajta, hogy egy drónnal egy teljes körön keresztül üldözni kellene egy Forma-1-es autót. A sebességgel nem volt probléma, hiszen már akkor is voltak olyan drónok, amelyek az egyenesekben lépést tudnak tartani, de a kanyarok problémásak voltak.
Ez egy nagyon izgalmas, de egyben nagyon összetett megbízás is lehetett. Mik voltak az első dolgok, amiket megbeszéltél a csapatoddal?
Két kollégámmal azonnal ötletelni kezdtünk: "Mit tehetnénk? Hogy nézzen ki ez a drón? Mit csináltak már korábban? Ismertünk néhány kísérletet gyors drónok építésére, amelyek 370 km/h körüli sebességre voltak képesek, de ezek mind csak egyszeri gyorsulásra voltak alkalmasak. Szuperkönnyűek voltak, kis akkumulátorokkal és rögzítőberendezés nélkül. Ez nem volt jó számunkra. Tudtuk, hogy a sebességet el tudjuk érni, de nem tudtuk, lehetséges-e az, hogy kamerája is legyen és a kanyarokat is kezelni tudja. A következő kérdés pedig az volt: "Hogyan irányítanánk egy ilyet a levegőben?".
Hogyan befolyásolták a korábbi dróntervek a tiedet?
A legnagyobb tényező nem feltétlenül a súly volt, hanem sokkal inkább az aerodinamika. Tudtuk, ha tudunk valami szuper aerodinamikusat és szuperhatékonyat készíteni, azzal az akkumulátorok élettartamát is meghosszabbíthatjuk. A másik feladatunk az volt, hogy nem csak a végsebességre törekedtünk, hanem az állóképességre is koncentráltunk. Az akkumulátortól a motorokon át a légcsavarokig mindent minimálban akartunk működtetni, hogy ne terhelje túl a drónt.
Mennyire volt alkatrész hozzá és mennyi volt olyan, amit ti magatok adaptáltatok bele?
Az elektronika és a motorok eléggé szabványos, kapható alkatrészek, de beszéltünk a beszállítókkal, akiktől a legújabb, még ki nem adott hardvereket kértük. Szükségünk volt valamire, ami nagyobb fordulatszámot tud kezelni, nekik pedig volt ilyenjük. Ezek viszonylag adottak voltak, de magának a drónnak az egész külső szerkezetét az alapoktól kezdve mi terveztük meg. Rengeteg 3D nyomtatást végeztünk, mind a prototípusok, mind a végtermék esetében. És van néhány szénszálas CNC alkatrész is, amit szintén mi magunk csináltunk.
A holland drónmágus, Ralph Hogenbirk és az F1-világbajnok, Max Verstappen
© Joerg Mitter/Limex Images
Konkrét alkatrészekről nyilván nem tudsz beszélni, de meg tudnál osztani néhány számot arról, hogy mennyire félelmetes ez a drón?
Igen, természetesen. A végsebesség 350 km/h és mindössze két másodperc alatt gyorsul fel 100-ról 300 km/h-ra (a legtöbb F1-es autó 0-ról 100 km/h-ra nagyjából 2.6 másodperc alatt gyorsul). Ez maximális terhelésnél 6G-t generál. A súly nyilvánvalóan fontos volt, melyet sikerült 1 kg alá szorítani. Szeretném, ha a kamera képességei lehetővé tennék a livestreamelést, de még mindig jól működik egy 4k60fps / 5k30fps kamerával, 10 bites színekkel.
Mit üzensz azoknak, akiket érdekelnek a drónok és akiket inspirál, amit te csinálsz?
Próbáljon meg a boxon kívül gondolkodni. Az FPV világában sok olyan dolog van, amit természetesnek vesznek az emberek. Az összes FPV pilóta például háromlapátos légcsavarral repül, de senki sem kérdőjelezi meg, hogy ez-e a legjobb megoldás. Ha tényleg elgondolkodsz azon, hogy miért használnak valamit, milyen módon, akkor a drónok világában sok olyan dolog van, amire tudományos és számmal alátámasztható választ adhatsz. Aztán csak kezdj el tesztelni. Fontos, soha ne gondoljuk azt, hogy ebben már rutinosak vagyunk, mert régóta csináljuk. Mindig nyissunk az új felé, legyünk éhesek arra, hogy valami újat akarjunk belevinni.
Része a hírnek