Forma 1
Megnéztük, és imádtuk Brad Pitt F1-filmjét
Még Max Verstappent is megelőzi.
Azt azért előre sejtettük: ha a 'Top Gun: Maverick' alkotói készítenek filmet kedvenc versenysorozatunkról, a Forma-1-ről, akkor az valami nagyon durva látványorgia lesz. Ezt a sejtésünket csak fokozta a rendező, Joe Kosinski nyilatkozata :
„Teljesen új kamerarendszert kellett kifejlesztenünk, hogy rögzítsük ezeknek az autóknak a sebességét. Partnerséget kellett kezdeményeznünk a Formula–1-gyel, hogy valódi versenyeket tudjunk felvenni szerte a világon. És ami a legfontosabb, találnunk kellett két színészt, akik ténylegesen vezetni tudják az autókat. Brad Pitt és Damson Idris elképesztőek voltak, született sofőrök.”
És hát nem kellett csalódnunk az 'F1 - A filmben': a sebesség teljesen átjött, a vezetés is nagyon élethű volt, tényleg úgy éreztük magunkat a versenyek során, mintha nem a moziszékben ülnénk, hanem a kormány mögött préselne minket a székhez az óriási leszorítóerő. Annak, hogy mennyire volt átélhető az egész, a legékesebb bizonyítéka, amikor Idris balesetet szenved Monzában, hatalmasat repül az autójával, a filmzene elnémul, teljes csend lesz a moziteremben – illetve mégsem, mert a nézők egyszerre adtak ki valamilyen hangot, egy-egy nyögést vagy „úristent”, abszolút úgy érezte mindenki, mintha minimum a helyszínen élné át szurkolóként az eseményeket.
De nemcsak az élethű száguldás, hanem a történetvezetés, a filmzenék (Hans Zimmer erre mondjuk garancia), na meg a 10-ből 10-es főszereplők (Pitt és Idris mellett a szenzációs Javier Bardem) is abszolút beszippantják a nézőt egy két és fél órás utazásra. Azzal mondjuk nem vádolnánk Ehren Krugert, hogy fantasztikus forgatókönyvet pakolt a történet alá, de ez nem is kritika, ugyanis szükség sem volt rá, az ilyen fajta sportfilmekben nagyon jól ülnek a klisék, inkább múlik az a körítésen, hogy bár pontosan tudod, a főhős úgyis el kell, hogy érje a célját, a gonosz ellenfél (csapattárs) pedig elbukik vagy jóvá változik – mégis végigizgulod az utat, amíg elérnek a tökéletesen kiszámítható végkifejletig.
Bár maga a vezetés, a sebesség és az autók nagyon élethűek, azért azt mindenképp meg kell jegyezni: a legnagyobb F1-fanatikusok, a szakértők nem biztos, hogy odalesznek a filmért. Mert maga a történet inkább egy mese (káromkodásokkal tele), mint a Forma-1 valódi világát bemutató realisztikus film. Hogy szükség volt-e dramaturgiai szempontból mindenféle teljesen valószerűtlen dolgot kitalálni a futamok történéseiről, a csapatok felépítéséről, viszonyairól, már sosem fogjuk megtudni (egyáltalán nem biztos), mindenesetre tény: a néző nem a filmből fog valódi titkokat megtudni a száguldó cirkusz működéséből.
Az viszont óriási húzás az alkotóktól, hogy bár a két főszereplő és az őket foglalkoztató istálló is kitalált, az egészet belehelyezték a valódi környezetbe, tehát Brad Pitt Max Verstappen, Lewis Hamilton és a többi létező, aktuális pilóta ellen versenyez, az utolsó futamon is a Red Bull Racing autóját előzi meg, láthatjuk őket ünnepelni a dobogón, és a történetben is feltűnnek olykor egy-egy mondatra, pacsira vagy üdvözlésre.
Az ’F1 – A film’ összességében mind a 155 percében remek szórakozást nyújt, teljesen magába tudja szippantani az embert, ha nem egy vérmes F1-szakértő az illető vagy el tudja engedni a szakmai részét. Együtt örülünk, szomorkodunk a főszereplőkkel és iszonyatosan, körömrágósan szurkolunk nekik, hogy megvalósítsák álmaikat.
És hát azt még mindenképp hozzá kell tenni: Brad Pitt még 61 évesen is Brad Pitt. Bár a kor már látszik az arcán, a színészi játéka jottányit sem kopott – zsigerből hozza a középkora végén még mindig az útját kereső macsó figurát. Na meg persze magyar szemmel az se rossz, hogy kiemelt szerepet kap a filmben a Magyar Nagydíj is.
