Zene
Fehér kesztyűket fel, sípokat elő - rave bulifotók a '90-es évekből!
A ’90-es években az angol klubszféra hatalmas rave-lázban égett. Tristan O’Neill fotós fogta a gépét és megörökítette azokat a pillanatokat, amikor a láthatósági mellény volt a legmenőbb trend.
A rave a ’90-es évek elején úszott be a köztudatba az erős basszussaival, a dallamos zongoráival, a szintetizátor riffekkel és a megjegyezhető énekeivel. A “rave-divatnak” megvoltak a sajátos jellemzői, amik ’90-es évek fotóin már első pillantásra feltűnnek: fehér kesztyűk, síp a szájban, Kangol sapka, szájmaszk és az akkori legtrendibb ruhadarab, a láthatósági mellény, amit szigorúan a meztelen felsőtestre kellett felvenni.
Napjainkban mindenkinek van okostelefonja, hogy megörökítse a buli legjobb pillanatait, azonban a “rave-időkben” ez nem volt így. Igazi kuriózumnak számított, ha egy hivatalos fotós képeket készített egy buliban. Tristan O’Neill volt az egyik, aki ezeket az időket végigfotózta és ma egy időkapszulához hasonlóan elővette és megmutatta a nagyvilágnak. “Annak ellenére, hogy nagyon szerettem a zenét, kizárólag fotózni jártam le, sohasem ittam vagy csináltam bármi mást. Fotókat készíteni olyan emberekről, akik nagyon jól érzik magukat, engem mindig elégedettséggel tölt el” - mesélte Tristan.
Three people at a rave, Dream FM, March 1996
© Tristan O'Neill
DJ Vibes with record box, 1996
© Tristan O'Neill
Group at Tribal Gathering, UK, 1997
© Tristan O'Neill
Raver giving the peace sign, Slammin Vinyl, Bagleys, 1998
© Tristan O'Neill
O’Neill egyébként az Egyesült Királyságban született, pár hónapos volt, amikor szüleivel Belgiumba költöztek. 13 évesen azonban visszatért, és egyből a fotózás felé vette az irányt. “Kaptam egy kamerát és elkezdtem vele fotózni mindent és mindenkit. Az iskolában az időm nagy részét a könyvtárban töltöttem és a fotózással kapcsolatos könyveket és magazinokat bújtam” - árulta el. Ezzel egy időben egy londoni kalózrádiónál kezdett el dolgozni. “Állandóan társaságban voltam és zenét hallgattunk - Dream FM, Kool FM, Dawn FM - megannyi adó volt. Volt egy analóg rádiónk, amivel a csatornákat próbáltuk befogni.”
Hamarosan O’Neill rájött, hogyan kombinálhatná azokat a dolgokat, amiket szeret, vagyis a fotózást és a zenét. Egy barátja kérdezte meg tőle, hogy miért nem próbálkozik be kluboknál, hátha keresnek fotóst, aki megörökíti a rave bulik legjobb pillanatait. Addig a pontig O’Neill semmit nem tudott a rave vonalról, csupán csak annyit, amit a rádiókban hallott. A fotós szépen lassan jóban lett promóterekkel és DJ-kkel, majd már ott tartott, hogy járja az országot és minden hétvégén bulifotókat készít. Olyan magazinoknak dolgozott, mint a Dream, az Atmosphere, a Scene, az M8 vagy az Eternity.
Dream FM rave at Brixton Fridge, 1995
© Tristan O'Neill
DJ Dougal DJing at Pleasuredome, 1997
© Tristan O'Neill
Women raving at Desire, Sanctuary, Milton Keynes, 1990s
© Tristan O'Neill
Ravers in high-vis jackets with horns, UK, 1990s
© Tristan O'Neill
Annak ellenére, hogy nagyon szerettem a zenét, kizárólag fotózni jártam le, sohasem ittam vagy csináltam bármi mást. Fotókat készíteni olyan emberekről, akik nagyon jól érzik magukat, engem mindig elégedettséggel tölt el.
“Mindenki nagyon boldog volt, amikor képet készítettem róla. Az emberek 99%-a mosolygott, pózolt, odahívták a barátaikat és imádták, hogy fotózom őket.” Az már csak hab a tortán, hogy a “rave-divat” a fotósok mennyországa volt. Fluoreszkáló ruhadarabok, különleges sminkek, mindenféle dolgok a hajban, őrült sapkák és kiegészítők és természetesen a legjobb, a már korábban is említett láthatósági mellény.
Egyébként nem mindenki hódolt ennek a különleges divatirányzatnak. DJ DNA például mindig egy fehér galléros pólóban lépett fel, amivel egészen különleges pont volt az “őrült” társaságban.
DJ DNA with ravers, Skegness
© Tristan O'Neill
O’Neill mindig szeretettel gondol vissza ezekre az időkre. Attól, hogy ő nem vett részt a bulizásban, inkább amolyan külső megfigyelőként volt jelen, egy rave buliban ismerte meg a feleségét, Sarah-t, akivel immáron 22 éve alkotnak boldog párt.
A ’90-es évek végére a rave zene megváltozott, vele a divatirányzat is egy amolyan "normálisabb" irányba ment tovább. O’Neill még mindig fotózott, de érezte, hogy ez már nem olyan mint régen. A mai napig imád képeket készíteni bulikon, de átképezte magát és asztalosnak állt, a kameráját pedig egy picit parkolópályára helyezte.
Ma már “nyugdíjba” vonult és csak a Hastings Pier drum’n’bass csapatról készít képeket. Továbbra is büszkén tekint vissza a ’90-es évek elején készült képeire, amik ha nem lennének, akkor ez a cikk sem született volna meg.
Kövesd O'Neillt az Instagramon! @tristanoneillphoto