Kayaking
Tótka Sanyi ismét bizonyította: ő a világ leggyorsabb kajakosa!
Hosszú idő után ismét a bikás Red Bull-hajóval pörkölhetett oda a nemzetközi mezőnynek
Része a hírnek
A németországi Brandenburgban rendezték meg a szezon második kajak-kenu világkupáját, ahol Tótka Sándor bebizonyította: újra – vagy még mindig – ő a világ leggyorsabb kajakosa! Az UTE sportolója ugyebár 2021-ben a tokiói olimpián aranyérmes lett 200 egyesben – ez volt az utolsó alkalom, hogy ezt a számot megrendezték az ötkarikás játékokon. Sanyi azóta párosban és négyesben versenyez, de öt év elteltével ismét odapörkölt a mezőnynek!
De menjünk szép sorjában: Sanyi az 500 négyes tagjaként is lapátot ragadott, sőt olimpiai számként valójában az volt a fókuszban Brandenburgban. A többit mesélje el nekünk maga a kajakos:
„Csütörtökön elég komoly napom volt. Mentünk az ötszáz négyessel egy előfutamot, rá két órára pedig jött a kétszáz egyes előfutam. Másfél órával később négyes középfutam, utána két órával egyes középfutam. Mit ne mondjak, komoly terhelés volt. Az egyes középfutam nem is sikerült annyira jól, már fáradt voltam, nem úgy pörögtek a kezeim. Szerencsére jó középfutamot kaptam ki, így éppen hogy csak, de bejutottam a döntőbe, egy-két tizeden múlt csak, hogy nem estem ki. De az edzőm, Hüvös Viktor mondta, hogy ne aggódjak, mert a négyessel pénteken lesz a döntő, egyesben pedig szombaton, úgyhogy a kettő között van idő pihenni.”
A szegedi világkupán megnyert aranyérem után aztán Sanyi a négyessel ezüstérmet szerzett.
„Tök jól sikerült a négyes döntő, jó pályát tudtunk jönni. Az időjárás közben, ahogy azt vártam is, gusztustalan volt sajnos. Nemcsak sima eső esett, hanem jégeső is, néha sütött a nap, de húsz fok fölé egyszer sem ment a hőmérséklet. Néha sajnálom, hogy nem teszik melegebb helyre a világkupákat, például Sevillába, ez nem véletlenül nyári sport. De ez volt a feladat, megoldottuk. Elégedettek vagyunk a második hellyel. Miénk az egyik legfiatalabb négyes, készülhetünk tovább az Eb-re, majd a vb-re, jók az előjelek.”
Szombaton pedig következett az a bizonyos kétszáz egyes finálé – Sanyi ismét a Red Bull-festésű bikás hajóval versenyezhetett nemzetköz vizeken.
„Kipihenve ébredtem, és alig vártam már, hogy újra bizonyítsak. Olyat is mentem, mint szerettem volna. Örültem a kilences pályának, mert egész hétvégén jobbos oldalszél volt, ami az utolsó száz méteren előnynek számított arról a pályáról, mert a tribün lefogta a szelet. Amikor kieveztem a pályára, még meg is volt az oldalszél, örültem neki, aztán mire beálltunk a rajthoz, elállt, úgyhogy mégsem volt meg a pályaelőnyöm. De sikerült így is megcsinálnom, győztem, úgyhogy nagyon boldog voltam. A tokiói döntőből egyébként rajtam kívül senki nem volt ott. Vagy be sem jutottak, vagy már abbahagyták, netán ki sem utaztak. Érdekes volt megélni, de nagyon jó volt visszatérni kicsit, és újra egyedül lenni a hajóban, ahol így minden a saját felelősségem volt. Utána kellett egy kis pihenés, mert azért nagyon kemény volt ez a két világkupa.”
A pihenésnek azóta természetesen vége, Sanyiék készülnek az év két fő eseményére: júniusban Portugáliában rendezik meg az Európa-, míg augusztusban Lengyelországban a világbajnokságot.
„Sajnos ezeken a versenyeken már nem megyek kétszáz egyest, mert nagyon közel lenne a négyes, és mivel most az olimpiai kvalifikáció a legfontosabb, nem kockáztathatom, hogy bekavarjon. Lehetett volna máshogy, de így állították össze sajnos a programot. Közben legalább kitört a meleg itthon, lassan harminc fok, úgyhogy már nagyon élvezem az edzéseket, várom az előttem lévő kihívásokat.”
Része a hírnek