Bringa
Vas Blanka már tud örülni a párizsi 4. helynek!
Ebben sokat segített a történelmi szakaszgyőzelem a Tour de France-on.
Vas Kata Blanka mögött különleges hetek vannak. Előbb a párizsi játékokon, majd a női Tour de France-on írt magyar sporttörténelmet országúton. Egyikre sem számítottunk igazán, de mindkettőből szenzáció lett.
A párizsi versenyt már több, mint három hete rendezték – tele volt vele a magyar sajtó, hogy egy magyar országúti bringás 4. helyet ért el a női mezőnyben az olimpián, mindezt úgy, hogy nagyon sokáig vezette a versenyt, folyamatosan Blankát mutatta a kamera.
Óriási eredmény volt ez egy hihetetlen izgalmas befutóval – Blanka viszont akkor még egyáltalán nem tudott örülni a sikernek.
„Mostanra már sikerült feldolgoznom, főleg így, hogy utána jött a Tour, amire rengeteg motivációt, erőt kaptam belőle. Aztán, amióta sikerült megnyernem azt a bizonyos szakaszt, már az olimpiai helyezésemnek is tudok örülni. Ott még nem tudtam, egyáltalán nem, hiszen az egyik pillanatban még a győzelemért versenyeztünk, aztán dobogó sem lett belőle.”
Pedig mi arra tippelnénk: előzetesen aláírta volna azt, hogy 4. helyezést ér el országúton az olimpián...
„Jó kérdés. Így, ahogy történt, hogy éremért megyek, nem írtam volna alá. Ha csak annyit mondanak, hogy negyedik hely, akkor azt azért aláírtam volna.”
Vajon mit tanult abból a versenyből Blanka?
„Mehettünk volna egy kicsit gyorsabban Vosszal, amikor elöl voltunk ketten, de ő nem tudott, én meg nem akartam. Amikor Faulkner utolért minket, és betámadott, elsőre ugrottam rá, de úgy voltam vele, hogy nem az én dolgom felhozni rá a többieket, hiszen ők a nagyobb nevek, több esélyük van a sprintben. Úgyhogy nem mentünk utána, ezt bántam egy kicsit, mehettem volna vele a végéig – de amúgy meg tényleg nem az én dolgom lett volna. A sprintben meg már olyan kicsin múlt, hogy az is fájt, és azon agyaltam, ha elölről indulok, akkor meg lehetett volna az érem.”
Valóban, csupán néhány centiméteren múlt az érem – biztos sokszor visszanézte már ő is videón.
„Őszintén szólva nem. Egyszer megmutatták egy sajtótájékoztatón, egyszer meg magamtól kezdtem el, de nem bírtam végignézni, olyan ideges lettem tőle. Összességében persze jó élmény volt Párizs, mindig az, különleges versenyek voltak, bár nekem a falu nem lett a kedvencem. Maga a verseny nagyon tetszett, a mountinak is teljesen más volt a hangulata, mint egy világkupán, de még országúton sem versenyeztem korábban ennyi ember előtt, brutálisan sokan voltak kinn.”
Aztán következett az újabb franciaországi verseny, a Tour de France, ahol már össze is jött az a bizonyos szakaszgyőzelem!
„Egyáltalán nem számítottam rá, hiszen segítőnek mentem oda. Segítettem is a csapattársaknak, aztán az ötödik szakaszon Lorenáért mentünk, amikor jött a bukás, ő pedig mögötte ragadt. Én előtte, úgyhogy egyedül maradtam, és valahogy megnyertem a szakaszt. Teljesen bennem volt még az olimpia, Faulkner ugyanúgy próbált támadni a végén, aztán a sprintnél már úgy voltam vele, hogy most már muszáj megnyernem, ha már itt vagyok. Úgy éreztem, egy kicsit későn mentem, aztán végül egész sokkal nyertem.”
Úgyhogy most éppen itt van az ideje a jól megérdemelt pihenésnek...
„Most pihenek egyet Horvátországban, utána lehet, hogy indulok egy svájci többnaposon, de ez még kérdőjel. Aztán pedig jön az országúti Európa- és a világbajnokság is – ennyi van még hátra a szezonomból.”
Blanka az utóbbi időben leginkább országúton edz és versenyez (mondjuk Párizsban egy 10. helyet még így is összehozott mountin), úgyhogy kíváncsiak voltunk: most már inkább országúti menőnek tartja magát?
„Igen, mountizni már nem akarok annyira, úgy érzem, jövőre ki akarok próbálni egy olyan szezont, hogy csak országút és cyclocross. Nagyon megterhelő már a három együtt, sokat szenvedtem idén a bringák cserélgetésével, túl sok mindenre kell odafigyelni. Ráadásul úgy érzem, elég fiatal vagyok, ha nem is rögtön jövőre, azért az évek során szép lassan még fejlődhetek és erősödhetek is országúton, hogy ott lehessek a legjobbakkal. Nem is a nagyon hegyi versenyeken, de egy olimpián vagy egynaposokon még bármi lehet – ugyanakkor türelmes vagyok magammal szebben.”